Hankiss Elemér a "társadalmi csapdákról" elmélkedett, úgy kb. másfél évtizede. Azóta az "Új Európa" megalkotásáról viccelődik. Rosszul teszi. Tovább kellene írnia a "társadalmi csapdákról". Szerfölött aktuális lenne, hiszen kb. tizmillió egérke futkos abban a társadalmi, gazdasági labirintusban, amibe a szociálliberálisnak mondott vadkapitalizmus terelt bennünket."Algernon különleges egér: ugyanazon az agyműtéten esett át, mint a főhős, Charlie, és ettől valóságos egérzseni lett, logikusan tud tájékozódni bonyolult labirintusokban. Charlie hasonlóan járt: harminckét éves koráig kedves ám gyengeelméjű fiatalember volt, a műtét után rohamos szellemi fejlődésen ment át, szivacsként itta magába a műveltséget és a tudományt, intelligenciahányadosa messze felülmúlja a zseniszintet. Sajnos, az eredmény sem nála, sem Algernonnál nem lehetett tartós: amikor Charlie észrevette Algernon hanyatlását, kutatásaival maga bizonyította be, hogy a visszaesés törvényszerű, és minél magasabb az időközben elért szellemi szint, annál rohamosabb a végromlás. Utolsó 'előmeneteli jelentéseiben' Charlie a kezdeti szintre esik vissza, szívfacsaró módon ismétli meg kezdeti helyesírási hibáit és fogalmazási primitívségeit. [Daniel Keyes: 'Virágot Algernonnak.' - Legoza Ilona könyvismertetőjéből.]"
Persze a példák, a hasonlatok mindíg sántítanak, többé vagy kevésbé. Ám a sántítás mégiscsak használható valamire: összehasonlításra.
Algernon és Charlie az író fantáziájának egyedi termékei. Alapjában véve butácskák voltak. Egy kísérleti műtét által lettek okosak. A műtétek sikerültek, de hatásuk átmenetinek bizonyult.
De mi, magyarok, alapjában véve nem lennénk hülyék. Minket nem műtöttek. Bennünket a labirint-futás hülyít meg, tesz tönkre. Esetünkben kisérletről sincs szó. A kezelés végeredménye ismert. Egészségünket, életünket nem a tudomány oltárán áldozzuk, hanem mások anyagi haszna [profitja] miatt.
Még egy különbség. Ebben az öldöklő futásban esélylehetőség is van - keveseknek, mint a dzsungelben. Jaj a gyengéknek! És kik a gyengék? A méhmagzatok, a kisgyemekek, a betegek és az öregek. Nos, ezekre rájár a rúd. Kis országunkban több holocaustnyi magzatot gyilkoltak meg az anyaméhben. Elfelejtettek nekik "emberi jogokat" biztositani. Az átlagéletkor és derekasan sűllyed. Lassan összeér a nyugdíjkorhatárral...
E cudar időben megnövekszik a jogászok felelőssége. Bizonyos értelemben ők is "orvosai" a társadalomnak. Feltéve, hogy nem szegődnek szolgának az egylényegű két oldal valamelyikéhez. Ha ezt megteszik, és sokan megteszik, ugyanúgy elárulják hivatásukat, mint ahogy Mengele doktor megszegte a hippokráteszi esküt.
A Honlap és a Blog nem személy szerint róluk, de erről [is] fog szólni.
Sz. Gy.
