2011. március 5., szombat

Nemzeti jogvédelem








III. rész.

A "fülkeforradalam" kormányának feje lassan abba a helyzetbe kényszerül, amelyben a szavak és tettek ellentmodásai láthatókká, sőt (bőrünkön) érezhetőkké válnak. Az "EU fenegyereke" szerep nem ért meg sok előadást, nem érhetett, mert a hitelezők nem várnak. A következő alakítás: az adószedő (defterdár) nehéznek látszik. Orbán most inkább a szinfalak között, ill. mögött cselleng és másokat küld a rivaldafénybe, a maga szokott, azaz kétbalkezes módján, pl. Lázár Jánost... Biztos más is észrevette, hogy szó sem esik a külföldi adósságok csökkentésének, vagy átütemezésének kezdeményezéséről. Fizetünk mint katonatiszt, mint Antall József. Az orbáni álmok netovábbja, hogy államadósságunk négy, öt év alatt a jelenleginek mintegy hatvan százalékára csökkenjen, kerül - amibe kerül! De kinek kerül mibe? Hát ez az!

Az "emberek" nem csupán pénzben fizetnek, hanem testi - lelki egészségükkel, uszkve életükkel is - a tőkések profitjáért.

De mi ebben a jog és miben áll(hat) a jogászok szerepe? Lássuk csak! Mindenek előtt résen kell lenni azzal a miskárolással kapcsolatban amit az Alkotmánnyal kapcsolatban tervezgetnek. A jelenlegi alkotmány ugyan egy szót sem szól a nép megélhetési alapjának a termőföldnek a védelméről, mert már csak "moratóriumunk" van, mint a lakáshiteleseknek. Tartalmaz azonban bizonyos bizonytalan állampolgári jogokat. Ilyen az élethez és az emberi méltósághoz való jog [54.§. (1) bek.] Már csak az a kérdés, hogy a hajléktalannak van e méltósága, pláne mikor deportálják az aluljárókból is. Avagy sérül e annak az élethez való joga, aki az utcán, vagy "jobb esetben" saját lakásában megfagy?

Aztán miként vélekedjünk azon alkotmányos jogról, hogy jogunk lenne a szociális biztonsághoz, az öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kivűl bekövetkezett mukanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges (!!!) ellátáshoz. [70/E. §. (1) bek.]

Ide kapcsolódik az Egészségügyi [1997 évi CLIV] Törvény azon rendelkezése, hogy az állampolgárnak joga van az életmentő, vagy a súlyos, ill. maradandó egészségkáro sodás megelőzését, ill. elhárítását szolgáló egészségügyi ellátáshoz. [6.§.]

Az egészségügyi kiadások megnyírbálása [amelyet Orbán Molnár Lajos és Horváth Ágnes nyomdokain haladva, egyben őket meghaladva, akar megvalósítani] tömegméretekben idézi elő a a volumenkorlátozások és a kórházak gazdasági ellehetetlenülése miatt, a növekvő számú várólistások tömeges elhalálozását, ill. egészségük jóvátehetetlen megromlását.


Nos az ilyen esetekért az állam, ill. a parancs kiadója és végrehajtója, a mulasztás elkövetője a polgári jog kártérítési szabályai szerint a bíróság elé állíthatók.


Igazán cikis, úgyszólván a sztálini alkotmányból ittfelejtett anakronizmus, az állampolgárok munkához való joga [70/B. § (1) bek.] Még ennél is nagyobb marhaság, hogy minden "dolgozónak" joga van a munkájának megfelelő jövedelemhez [70/B. § (3) bek.] Avagy, mégsem marhaság, nem csupán írott malaszt mindez? Hát nem. Kimódolható, hogy az állami felelősség ezen a téren is tettenérhető legyen, a jog eszközeivel.

Itt és most muszály kitérőt tenni! A jóléti állam álma ahoz a további álomhoz kapcsolódik, hogy a nemzeti jövedelem újraelosztásánál az állam és a hatalom birtokosai bizonyos erkölcsi normákhoz tartják, azaz korlátozzák magukat, a méltá nyosság, az igazságosság jegyében. Nos ez az, amire Orbán és kormánya a legcsekélyebb mértékben sem fogékonyak. Most, amikor egyre több önkormányzat képtelen intézményeinek működését finanszírozni, iskolák maradnak fűtés nélkül, megszüntetnek gyermekélelmezési szolgáltatásokat, tömeges a gyermekéhezés, a frakcióvezető úr havi 600.000 forintot rabol el a költségvetésből, csupán egyetlen kiadási tétel finanszírozására, a luxusgépkocsi használatára. És erre az emberre bízza Orbán a (nem) megszorítások propagálását. Gondolt e arra ő vagy a gazdája, hogy ennyi pénzből hány kisiskolást lehetne legalább egy pohár tejjel, ill. egy kiflivel "jóllakatni"? Nem gondolt! Az orbánizmus és az erkölcsi relációk között minden viszonyrendszer létrehozása eleve elképzelhetetlen.


Tévedés viszont azt képzelni, hogy a büntetőjog egyedül arra szolgál, hogy a Fidesz kormányzat politikai ellenfeleit bilincsbe verje. A Büntető Törvénykönyv a hivatalos személy jogosulatlan előnyszerzését [Btk. 225.§.], valamint a vagyoni hátrány okozását [319.§. (1) bek.] büntetni rendeli. Igaz az irányító pultnál kilen évig Polt úr űl. Nem kizárt azonban, hogy tetszhalott állapotából felébred a pótmagánvád intézménye és az ügyész helyett nemzeti jogvédők képviselik majd a vádat, olyanokkal szemben, akik a mohóságban nem ismernek határt.


* * *

Még egy, számomra csöppet sem kényes, kérdésben kell nyilatkoznom. Egy elképzelt és javaslatba hozott reform kapcsán önmagamat egyáltalán nem képzelem bele semmiféle vezető szerepbe. Hetvenkilenc éves vidéki fiskális vagyok. Nyugdíjamat szerény ügyvédi jövedelmemből pótolgatom. Ezen kívűl idegen nyelven nem vagyok tárgyalóképes. Ezzel a handycap-pel semmiféle "pályázati feltételnek" nem felelek meg. Mint a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ötletgazdája azonban jogot formálok arra, hogy ebben a kérdésben magánvéleményemet kifejezésre juttassam. Sorry!


Sz. Gy.













2011. március 4., péntek

Nemzeti jogvédelem

II. rész.
Az állampolgári jogok tartalma a "győzedelmes fülkeforradalom" után jelentős mértékben változott. Hogy pontosabb legyek, ez a jogterület folyamatosan szűkül. Hol vagyunk már a "boldog" szoci időktől, amikor a Bokros csomagot úgy megnyeste az Alkotmánybíróság, hogy szülőapja se' ismert rá. Ma a kétharmados nemzetvezető az Alkotmánybíróság jogkörét nyirbálja meg (statáriálisan) ha olyan döntést mer hozni, amely a Kormány kezét ugyan nem köti meg, de rákoppint a piszkos körmökre.
Az Ügyészséget már azelőtt maga alá gyűrte a Kormány, mielőtt Polt Pétert vissza daruzták volna korábbi székébe. Puhítgatják a bíróságokat is. Úgy tűnik azonban, hogy ebbe a dióba beletörik a hatalom máris odvas foga. Ezt jelzik a látványos őrizetbevételeket ill. letartóztatásokat követő nem kevésbé látványos szabadlábrahelyezések, mint egy szépen hízó jéghegy csúcsai.

Aligha tévedek, ha azt gyanítom, hogy a bíróságok "beillesztése" az egypárti hatalom gépezetébe, az alkotmányszabók egyik legfontosabb feladatává van téve. Kötve hiszem azonban, hogy ez sikerülhetne.

Ez azt jelenti, hogy a bíróságok (bírák) a korábbinál fogékonyabbak lesznek a jogsérelmek felismerésére és orvoslására,- ami azzal jár, hogy a jogász - jogvédők szerepe felértékelődik, [a politikus - jogvédők szerepe pedig devalválódik]. Felhoznék erre egy példát. Budaházy György védelmét már nem Dr. Gaudi Nagy Tamás látja el, hanem Dr. Szikinger István, aki csontja velejéig szadeszes volt (gondolom az is maradt) de nem kapcsolta magát olyan módon a politikához, mint Dr. Gaudi Nagy Tamás és mint Dr. Morvai Krisztina. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindketten elmennek Budaházy tárgyalására és ott premier planban tapsikolnak Budaházynak, aki kijelenti, hogy megvádolása "pofátlanság". És hogy mindenki értse mit akar mondani, megismétli ugyanezt.

Ehhez a magaviselethez komoly hátrányok járulhatnak, ha az eljárás során a vádnak sikerül bizonyítania, hogy Budaházy tényleg követett el bűncselekményt. Ez esetben póruljár a pofátlankodó és póruljárnak a tapsikolók is, persze ki - ki a maga módján. Egyik a szabadságát, a másik a hitelét veszti.

Súlyos hiba, hogy jobbikos jogászaink Budaházyt politikai fogolynak, egy önkényuralmi rendszer áldozatának minősítik. A hiba nem csupán jogi, de politikai hiba is. Nagy Imre, a saját miniszterelnöksége idején hatályos törvények szerint, elmarasztalható volt abban, amit tett. Ennek tudható be, hogy a vérbírákat bíráinak elismerte és ennek megfelelő "parlamentáris" magatartást tanúsított védekezése során. Más kérdés, hogy később a rendszer annyiban változott, hogy bűneit erényeknek minősítette, de nem jogi hanem politikai alapon, hiszen a jogszabályok tartalma lényegesen nem változott. Vida Ferenc vérbíró urat se vetette ki magából a bírói kar mondván, hogy az akkori törvények szerint ítélkezett...

A "fülkeforradalom" azonban nem eredményezett rendszerváltást. Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Orbán ugyannazt (!) a kapitalista rendszert szolgálják, amelyből többé - kevésbé kilóg a Jobbik. Annak zászlaja alól tehát nem lehet jogi fegyverekkel eredményesen küzdeni. A "pártosság" devalválja a jogi érvelést. Ezt jelzik a Dr. Gaudi Nagy Tamást ért tárgyalási incidensek (is).

Hogy ne kerülgessem a forró kását kimondom: a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és Dr. Gaudi Nagy Tamás útjai elválnak (elválasztandók) egymástól. Ha ezt ő maga, vagy a Szolgálat bölcsei nem látják be, más [független - nemzeti] szolgálatot kell létrehozni!

A Civíl Jogász Bizottságot sem lehet, nem is érdemes, a tetszhalál állapotából feléleszteni. Ennekfolytán Dr. Morvai Krisztina ottani "mandátuma" is megszüntnek tekinthető.

Ez azt jelenti, hogy egy nemzeti jogvédelemnek szakítania kell velük mint jogvédőkkel, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy a babaruhát is szét kellene szakítani velük, mint politikusokal. Általuk ugyanis késedelem nélkül hangot kapnának (felfakadhatnának) a nemzet sebei, mind a "magyar", mind az Európai Parlamentben.
Jó példa erre a minapi a Heller - Morvai párbaj Brüsszelben. Ha Morvai nincs, Heller biztos elhitette volna a grémiumal, hogy 2006-ban nem is voltak "események", ellenben zsidóüldözés folyik. Elhitték volna neki, mert ő orákulum (bizonyos körökben). Itt jött el a nagy alkalom, hogy Morvai legjobb formáját adja. Adta is, mert nemzeti szerepéből nem nem eshetett ki. Egyébként az ember tetteit a jelenkor, de főleg az utókor, nem annak alapján ítéli meg, hogy a cselekvő mit gondolt, hanem az, hogy cselekedete milyen hatást váltott ki. A "Morvai effektus" ez esetben mondhatni frenetikus volt... Éljen Morvai!


[A politikai gondolkodás és a cselekvés viszonyát Napoleon fogalmazta meg a legszellemesebben. Szerinte a politika annyi, hogy az ember kigondol valamit, belevág, aztán meglátja... Méltán tetszett Hitlernek is ez az aforizma. Gyakran emlegette.]

Ha felszólalhatnék valami összejövetelen, vagy akár egy vendéglői asztal mellett, ezeket mondanám el jogász politikusainknak, avagy politikus jogászainknak.
Persze ehhez előbb fel kell vázolnom, milyen felületeket hagy védtelenül édes hatalmi mámorában a fülkeforradalom kormánya.
Ez a III. részben következik.

Sz. Gy.

2011. március 1., kedd

Nemzeti jogvédelem..

I. rész.

Jócskán telt - múlt az idő amióta, 2008. március 8-án, megírtam első és máig egyetlen "ügyvédi blogomat". Valahogy nem fűlött a fogam a dologhoz, aminthogy a honlap gondozásához sem. Voltaképp nem volt rájuk szükségem. No meg akkor még tiltott volt az embernek önmagát reklámoznia. Ráadásul az ügyvédi kamara is beleszólhatott, mit tartalmazzon, mit ne tartalmazzon a honlap. [A Debreceni Ügyvédi Kamara elnöke bele is szólt...]

Közben nagyot fordult a világ. Az ügyvédek napja az esti horizonthoz közelít és fénye bágyadtvörös. Emiatt is régen fontolgatom, hogy mégis ráfanyalodok saját honlapomra és blogomra. A közelmultban ráadásul történt valami, ami felgyorsítja amúgy egészséges lomhaságomat. Erről elég annyi, hogy élénk késztetést érzek újból megszólalni a "nemzeti jogvédelem" kérdésében.

Nemrég még kétharmadnyi magyar ringatta magát abban a dőre hitben, hogy a 2010-es esztendő megváltást hoz bajaikra. Mostanra kiderült, hogy ábrándozásuk életük megrontója, mely kancsalul fesett egekbe néz. Persze nem ők a hibásak, hiszen ekkorra tulajdonképpen már nem volt hová ikszelni. Nem volt igazi alternatíva. Így hát a nemzetiszínt választották.

De ne szaladjunk előre. Még csak ott tartunk, hogy csapongó elmémben felmerült a nemzeti jogvédelem kalandos ötlete. Az MDF képviselő csoportjában létrehozott Monopoly Csoport példája lebegett a szemem előtt, amelynek egyik spiritus rectora Dr. Balás István volt. Ötletemmel sikerült beoltani néhány pesti ügyvédet, közöttük Balást is, és az ige testté lőn. Megalakult a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, majd a Nemzeti Jogvédő Alapítvány. Ez azonban nem az én művem, hanem Dr. Gaudi Nagy Tamásé és másoké, köztük Dr. Balás Istváné és Dr. Zétényi Zsolté.

Az alapító atyák között mindenesetre helyet foglalhattam és persze jogot formáltam arra, hogy tovább gondolkozzak a Szolgálat dolgaiban. Nos ez volt a hiba. Utolért az alapító atyák rendszerinti sorsa... Nem méltatlanul, hiszen míg ők Pesten küzdöttek én Debrecenben agyaltam és azt hittem, tárt karokkal fogadnak majd ha előrukkolok vadonatúj javaslataimmal. Reform téziseim lényege a következő volt. 1.) A Szolgálat lépjen túl a hagyományos jogi képviseleten és - a Monopoly mintájára - lépjen fel a közéleti visszásságokkal szemben. "Hivatalból" kezdeményezzen eljárásokat bíróságok előtt, akár az állam és szervezetei ellen is. 2.) A Szolgálat váljon országos szervezetté, alakítson vidéki kirendeltségeket.

Nos, az egészből nem lett semmi. Dr. Gaudi Nagy Tamás kitüntető udvariatlansággal szegte kedvemet és én hagytam magam kiutálni. Persze a verkli nélkülem is működött. Kérdés, hogyan? Reformra persze nem került sor. A dolgok a következőképp alakultak.

A Szolgálat sorra - rendre vállalta a radikális szélsőjobboldaliak védelmét és ebben szép eredményeket ért el. Ez ellen nem lehetett senkinek kifogása. Tulajdonképp nem is volt. Ez még éppen belefért a politikamentesség szűk kereteibe.

A Szolgálat pályacsúcsa a Civil Jogász Biztottsággal közösen készített kitűnő jelentés volt a 2006-os sajnálatos eseményekkel kapcsolatban.

Sajnos nemsokára sajnálatos események történtek a bizottságok házatáján is. Az első, amire felkaptam a fejem, a Bencze József országos rendőrfőkapitánnyal kötött "együttműködési megállapodás", azaz paktum volt. Emiatt Morvai Krisztinának mentem neki nem tudván, hogy a papirt Dr.Völgyesi Miklós társelnök írta alá, mert Morvai Krisztinának valami fontosabb dolga akadt.

Valami jóvátehetetlen történt! Az által is, hogy sem Dr. Morvai Krisztina sem Dr. Gaudi Nagy Tamás nem határolták el magukat a megállapodástól. Hogyan értékelhető a Bencze irányában tett "gesztus"?

A Bizottságok jelentése súlyos rendőri bűncselekményekre derített fényt. Ezekért végső soron Bencze József volt a felelős. Vele nem szabadott volna kezet fogni, kávézni és még kevésbé megalkudni. Így úszhatta meg a felelősségrevonást a "Vasprefektus" Gergényi Péter is, aki a lakosság elleni hadműveleteket irányította.

Gyanúm szerint a paktum is hozzájárult ahhoz, hogy a Civil Jogász Bizottság "szétugrott". Tagjai nem szépen váltak el. Kígyó és béka is volt... Morvai Krisztina, mint az Európai Parlament szkeptikus képviselője Brüsszelbe helyezte a súlypontját. A Bizottság, kiesvén belőle a motor, amúgy is mozgásképtelenné vált volna.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat egyben maradt, mindössze "kiüresedett" annakfolytán, hogy Dr. Gaudi Nagy Tamás politikai pályára lépett és kiderült, hogy egy-séggel két lovat megülni nem tud. Nagyobb baj, hogy e politikai tevékenység összeegyeztethetlen egy nemzeti, azaz politika-független, jogászi grémium tevékenységével. Ez az inkompatibilitást különösen látványossá tették Gaudi parlamenti és tárgyalótermi "alakításai". [A primadonna szerep nem is mindíg állt jól neki...]

De manapság már 2011-et írunk. Győzött a fülkeforradalom. Azt lehetett remélni, hogy előveszik és leporolják a CJB Jelentést és már viszik is a dutyiba a szemkilövőket, meg akik parancsoltak, ill. falaztak nekik, egész Gyurcsányig bezárólag.

De mi történt? Pintér Sándor még meg se kapta (második) belügyminiszteri kinevezését, máris amondó volt, hogy korábbi (és későbbi) üzlettársa a Vasprefektus mindent jól és szabályosan csinált. Innentől már sejteni lehetett, hogy a "következmények nélküli társadalom" alapjaihoz a fülkeforradalom kormánya sem nyúl hozzá, legalábbis a rendőri vezetők tekintetében nem.

Ennek csak látszólag mond ellent az ú.n. "Balsai Bizottság" megalakítása. Régi mondás: ha valamit nem akarsz megtenni - alakíts bizottságot. Balsai Antall József tettestársa volt a hírhedt MDF - SZDSZ paktum megkötésében, ill. aláírásában. Személye garancia arra, hogy a Bizottság inkább tízszer mér, minthogy egyszer is vágjon. Balsai bizottsági jobbkeze pedig Dr. Völgyesi Miklós, aki a másik paktummal világossá tette, hogy a bűnösben nem bűnöst, hanem együttműködő partnert lát.

Mindezek alapján borítékolni lehet, hogy a gyurcsányi vérengzés elkövetői Orbán, de főleg Pintér, jóvoltából megússzák a felelősségrevonást.

Ezért kell(ene) új nemzeti jogvédelmet szervezni. Ezért is, de nem csupán ezért!

A nemzeti jogvédelemre - most - nem csupán és a bűnözéssel szemben, hanem a kétharmados jogalkotással, az egypárti alkotmányozással, valamint ezek várható katasztrofális következményeivel szemben van szükség.

2011.03.02


A II. rész következik.











































































Balás István monopoly csoport