Nemzeti jogvédelem

III. rész.

A "fülkeforradalam" kormányának feje lassan abba a helyzetbe kényszerül, amelyben a szavak és tettek ellentmodásai láthatókká, sőt (bőrünkön) érezhetőkké válnak. Az "EU fenegyereke" szerep nem ért meg sok előadást, nem érhetett, mert a hitelezők nem várnak. A következő alakítás: az adószedő (defterdár) nehéznek látszik. Orbán most inkább a szinfalak között, ill. mögött cselleng és másokat küld a rivaldafénybe, a maga szokott, azaz kétbalkezes módján, pl. Lázár Jánost... Biztos más is észrevette, hogy szó sem esik a külföldi adósságok csökkentésének, vagy átütemezésének kezdeményezéséről. Fizetünk mint katonatiszt, mint Antall József. Az orbáni álmok netovábbja, hogy államadósságunk négy, öt év alatt a jelenleginek mintegy hatvan százalékára csökkenjen, kerül - amibe kerül! De kinek kerül mibe? Hát ez az!

Az "emberek" nem csupán pénzben fizetnek, hanem testi - lelki egészségükkel, uszkve életükkel is - a tőkések profitjáért.

De mi ebben a jog és miben áll(hat) a jogászok szerepe? Lássuk csak! Mindenek előtt résen kell lenni azzal a miskárolással kapcsolatban amit az Alkotmánnyal kapcsolatban tervezgetnek. A jelenlegi alkotmány ugyan egy szót sem szól a nép megélhetési alapjának a termőföldnek a védelméről, mert már csak "moratóriumunk" van, mint a lakáshiteleseknek. Tartalmaz azonban bizonyos bizonytalan állampolgári jogokat. Ilyen az élethez és az emberi méltósághoz való jog [54.§. (1) bek.] Már csak az a kérdés, hogy a hajléktalannak van e méltósága, pláne mikor deportálják az aluljárókból is. Avagy sérül e annak az élethez való joga, aki az utcán, vagy "jobb esetben" saját lakásában megfagy?

Aztán miként vélekedjünk azon alkotmányos jogról, hogy jogunk lenne a szociális biztonsághoz, az öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kivűl bekövetkezett mukanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges (!!!) ellátáshoz. [70/E. §. (1) bek.]

Ide kapcsolódik az Egészségügyi [1997 évi CLIV] Törvény azon rendelkezése, hogy az állampolgárnak joga van az életmentő, vagy a súlyos, ill. maradandó egészségkáro sodás megelőzését, ill. elhárítását szolgáló egészségügyi ellátáshoz. [6.§.]

Az egészségügyi kiadások megnyírbálása [amelyet Orbán Molnár Lajos és Horváth Ágnes nyomdokain haladva, egyben őket meghaladva, akar megvalósítani] tömegméretekben idézi elő a a volumenkorlátozások és a kórházak gazdasági ellehetetlenülése miatt, a növekvő számú várólistások tömeges elhalálozását, ill. egészségük jóvátehetetlen megromlását.

Nos az ilyen esetekért az állam, ill. a parancs kiadója és végrehajtója, a mulasztás elkövetője a polgári jog kártérítési szabályai szerint a bíróság elé állíthatók.

Igazán cikis, úgyszólván a sztálini alkotmányból ittfelejtett anakronizmus, az állampolgárok munkához való joga [70/B. § (1) bek.] Még ennél is nagyobb marhaság, hogy minden "dolgozónak" joga van a munkájának megfelelő jövedelemhez [70/B. § (3) bek.] Avagy, mégsem marhaság, nem csupán írott malaszt mindez? Hát nem. Kimódolható, hogy az állami felelősség ezen a téren is tettenérhető legyen, a jog eszközeivel.

Itt és most muszály kitérőt tenni! A jóléti állam álma ahoz a további álomhoz kapcsolódik, hogy a nemzeti jövedelem újraelosztásánál az állam és a hatalom birtokosai bizonyos erkölcsi normákhoz tartják, azaz korlátozzák magukat, a méltá nyosság, az igazságosság jegyében. Nos ez az, amire Orbán és kormánya a legcsekélyebb mértékben sem fogékonyak. Most, amikor egyre több önkormányzat képtelen intézményeinek működését finanszírozni, iskolák maradnak fűtés nélkül, megszüntetnek gyermekélelmezési szolgáltatásokat, tömeges a gyermekéhezés, a frakcióvezető úr havi 600.000 forintot rabol el a költségvetésből, csupán egyetlen kiadási tétel finanszírozására, a luxusgépkocsi használatára. És erre az emberre bízza Orbán a (nem) megszorítások propagálását. Gondolt e arra ő vagy a gazdája, hogy ennyi pénzből hány kisiskolást lehetne legalább egy pohár tejjel, ill. egy kiflivel "jóllakatni"? Nem gondolt! Az orbánizmus és az erkölcsi relációk között minden viszonyrendszer létrehozása eleve elképzelhetetlen.

Tévedés viszont azt képzelni, hogy a büntetőjog egyedül arra szolgál, hogy a Fidesz kormányzat politikai ellenfeleit bilincsbe verje. A Büntető Törvénykönyv a hivatalos személy jogosulatlan előnyszerzését [Btk. 225.§.], valamint a vagyoni hátrány okozását [319.§. (1) bek.] büntetni rendeli. Igaz az irányító pultnál kilen évig Polt úr űl. Nem kizárt azonban, hogy tetszhalott állapotából felébred a pótmagánvád intézménye és az ügyész helyett nemzeti jogvédők képviselik majd a vádat, olyanokkal szemben, akik a mohóságban nem ismernek határt.

* * *

Még egy, számomra csöppet sem kényes, kérdésben kell nyilatkoznom. Egy elképzelt és javaslatba hozott reform kapcsán önmagamat egyáltalán nem képzelem bele semmiféle vezető szerepbe. Hetvenkilenc éves vidéki fiskális vagyok. Nyugdíjamat szerény ügyvédi jövedelmemből pótolgatom. Ezen kívűl idegen nyelven nem vagyok tárgyalóképes. Ezzel a handycap-pel semmiféle "pályázati feltételnek" nem felelek meg. Mint a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ötletgazdája azonban jogot formálok arra, hogy ebben a kérdésben magánvéleményemet kifejezésre juttassam. Sorry!

Sz. Gy.